Biográfia

Oláh Szabolcs zenéjének karakterét a dallamokkal való különleges kapcsolata határozza meg, amelyek úgy áradnak teljes természetességgel, ösztönösen, hogy közben mindvégig hallatszik rajtuk az átgondoltság. A jól kivehető jazzgyökerekkel rendelkező gitárostól nem állnak távol a stílusbeli határvillongások sem, ami munkásságának egy másik lényeges aspektusa: Oláh Szabolcs magabiztos arányérzékkel engedi be a különböző hatásokat a zenéjébe, ugyanazzal a higgadtsággal, ami a játékából is árad.

​

Tizenöt éves korában váltott hegedűről gitárra, az pedig már idejekorán, a gimnáziumi évei alatt kiderült, hogy a zeneszerzésben tud igazán kiteljesedni. 2001-2005 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanult jazz-gitár szakon Babos Gyula és Horányi Sándor tanítványaként, 2002-ben pedig megalapította az első, a nemzetközi mezőnyben is elismerést szerzett kvartettjét, amellyel hazánkban és Olaszországban is díjat nyert, valamint turnézott Csehországban és fellépett a Technopolis Jazz Festivalon Athénban.

​

A big band-hangszerelések iránti érdeklődése hozta magával, hogy 2005-ban alapító tagja lett a Modern Art Orchestrának, ez pedig azóta sem múló nyomott hagyott a zenéjén. A MAO zenei nyitottsága ugyanis sokszor meglepő, de mindig működőképes. Oláh Szabolcs zenéjéből ugyanaz az összpontosított derű sugárzik, amivel a Modern Art Orchestra nyúl az alkotáshoz, legyen szó műfajok egymásba oltásáról, vagy a jazzben legalábbis nem mindig szokványos kompozíciós technikák használatáról. A Magyar Jazz Szövetség Zeneszerző és Hangszerelő Versenyén két alkalommal is első díjat nyert, 2004-ben hangszerelés, 2014-ben zeneszerzés kategóriában. Mesterdiplomáját is ezen a szakon szerezte meg 2020-2022 között a Conservatorium van Amsterdam egyetemen, Jurre Haanstra és Henk Huizinga növendékeként.

​

Tagja volt az interaktív zenés előadásokat színpadra állító Konzervnyitó Akciócsoportnak, Fekete-Kovács Kornél kvintettjének, játszott Szőke Nikoletta, és Dés András triójában is, a saját kvintettjét pedig 2012-ben alapította meg Ávéd Jánossal (szaxofon), Cseke Gáborral (zongora), Soós Mártonnal (bőgő), valamint az ütőhangszereken játszó Dés Andrással. A felállásnak három albuma jelent meg, a Connection (2013), a Gleam (2015), valamint a Kalmár Pannival készült Álomösvény (2016). Utóbbit követte 2017-ban a Cseke Gáborral készült duó-lemez (Message from The Sun), de komponált a Modern Art Orchestra számára is, a 2009-es Eclectic Path, valamint a 2018-ban megjelent Winding Road című albumokra. Oláh Szabolcs zenéje ezeken a lemezeken érett derűvel szólal meg, figyelemre méltó érzékenységgel egyensúlyozva a lélek dolgai között.

​

2019-ben aztán Bögöthy Ádám (bőgő) és Csízi László (dob) személyében új tagokkal pumpált friss vért a kvintettjébe, ennek eredménye a 2019 szeptemberében megjelent Crystal Brook című lemez, melyet a JazzMa.hu neves szaklap olvasói a 2019-es év legjobb albumának választottak. A tíz, a korábbiakhoz hasonlóan saját szerzeményt tartalmazó lemez folytatja a megkezdett utat, a korábbiaknál talán kissé légiesebben, de az Oláh Szabolcs esetében már sztenderddé vált összpontosított derűvel.

​

Amszterdami tanulmányai alatt született meg legutóbbi, The Silent Call (2022) című albumának anyaga, mely a klasszikus vonósnégyes és a jazz quartet finom egyensúlyba hozásával, megragadó dallamvilágával és mély spirituális mondanivalójával, Oláh Szabolcs eddigi munkásságának legkiemelkedőbb alkotása.

​

„Egy szerethető és szeretnivaló gitáros” (Alexander Schmitz - Jazz Podium, 2017)

​

„Ez a zene felemel, elégedetté és nyugodttá tesz.” (Mike Gates – UK Vibe, 2019)

​

„A The Silent Call (...) egy jól megkomponált szvit nagyon kifinomult előadásának tűnik számomra. (...) Makulátlan szakmaiság és melegszívűség jellemzi ezt a felvételt.” (Howard Mandel - a Jazz Újságírók Szövetségének elnöke, 2022)